Piac

Miért is olyan fontos számunkra ez a szó, hogy piac. Mert, amennyiben alaposan megvizsgáljuk miről is szól ez a kifelyezés,  azonnal világossá válik saját helyzetünk. Egész életünk a piac függvénye. Számomra a piac azt jelenti, hogy kimegyek a piacra és értékesítésre kínálom termékeimet. Mondjuk, hogy a kertemből almát árulok és naponta nem tudok többet kiárulni az almámból mint két kilót. Kapok érte mondjuk 500 forintot. Amennyiben szigorúan vesszük a helyzetet, akkor ebből tudok vásárolni aznap a piacon. Mivel ez nagyon kevés pénz, ezért nagyon meg kell fontolnom mit is vásárolok. A padlás televan almával ezért mondjuk nem kell élelmiszert vásárolnom. Legyen mondjuk a szállásom ára 200 forint aznap. Zárjuk rövidre a sorokat és mondjuk, hogy aznap háromszáz forintot félre tudtam tenni. Abban az esetben azonban, ha a telkemen túl kevés az alma vagy hetekig nem vagyok képes eladni az almámat akkor előbb utóbb az utcára kerülök. Ha mondjuk egy fél évig nem tudom eledni az almámat éppen egy téli időszakban akkor lehet, hogy az utcán fagyok meg egy hideg téli estén. A piac az életünket jelenti. A lehető legszigorúbb értelemben a piac harc az életünkért. Ebben a harcban állunk mi munkanélküliek vesztésre. Mi a munkaerő piacon vesztettünk csatát. Országunk pedig a világpiacon vesztett csatát. Ez az oka annak, amiért túl kevés munkahelyet kínálnak számunkra. 

Országunk a rendszerváltás óta minden létező piaci harcot, csatát elveszített. A mai adózási feltételek súlyosan megnehezítik az eredményes piaci harcot. Óva intenék azonban mindenkit attól, hogy kormányainkat okolja a lehetetlen helyzet kialakulásáért. Több dolgot is említemék a hirtelen elszabadult indulatok visszafogására. Először is kormányainkat saját magunk választottuk. Másodszor is mi voltunk azok akik szigorúan meg voltunk győződve arról, hogy minden magyar termék eladhatatlan szemét. Harmadszor is mindannyian egyetértettünk abban, hogy a jól működő orosz piaci kapcsolatainkat a lehető legdurvább módon felrúgjuk. Negyedszer, mi vagyunk azok akkik eltűrik azt amit művelnek velünk és tehetetlenűl néztük kormányaink balfogásait. Ötödször, hiába is oklnánk bárkit az jelenlegi helyzetünkön semmi féle képpen nem változtatna. Hozzátenném, egy ország olyan mint a népessége és nem olyan mint a miniszterelnöke. A miniszterrelnök személye pusztán visszatükröződése az ország lakosságának.

A helyzet végtelenűl súlyos és ráadásul létünk a tét. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy addíg amíg a dolgok a maguk útján haladnak hiába várjuk, hogy pozitív irányban változzanak. Ez nem mese, itt nincs mese. Miért is? Mert gyakorlatilag egész európával állunk harcban vagy éppen az egész világgal és közülük mindannyian pontosan tudják, hogy mi a tét. De jelen pillanatban vastagon nyerésre állnak és joggal ünnepelnek. Amit tehetünk, hogy teszünk valamit. Ez nem vicc itt harcolni kell.